Csodagyerekből polihisztor - negyed évezrede született Bolyai Farkas

forrás: Lovász László matematikus tisztelői

Az erdélyi származású Bolyai Farkas minden kétséget kizáróan lángelme volt. 250 éve, 1775. február 9-én született Bólyán, elszegényedett nagybirtokos családban. Életművén túl fia, Bolyai János személyében további ajándékot adott a világ tudományos életének.Bolyai Farkas az átlagember számára felfoghatatlan képességekkel megáldott polihisztorok egymást követő nemzetségeinek egyik utolsó tagja volt: egybeesett nála a nyelvi és a matematikai zsenialitás, de a festészetről is csak a gyönge szeme miatt mondott le. Foglalkozott fizikával, filozófiával, zeneelmélettel, erdészeti kérdésekkel, gyümölcstermesztéssel, borászattal, műszaki problémák megoldásával, gyógyászati és gyógyszerészeti kérdésekkel. A párhuzamosság tétele és a sokszögek kapcsán folytatott kutatásai nyomán a nemeuklideszi geometria egyik előfutárának is tartják.Mindössze 6 évesen már latinul is írt és olvasott, iskolásévei alatt pedig németül, franciául, olaszul, angolul, héberül és románul is megtanult, s kívülről tudta (természetesen ógörögül) az Odüsszeia első tíz énekét. Fejszámoló tehetsége és zenei érzéke miatt csodagyereknek tartották, 14 jegyű számokból játszi könnyedséggel vont fejben négyzet- és köbgyököt. Tudásvágya olykor testi épségét is veszélyeztette, egy kísérlete során majdnem megvakult a berobbant lőportól.A nagyenyedi református kollégiumban nevelkedett, 12 évesen a nála négy évvel fiatalabb Kemény Simon báró mentora volt Marosvécsen, akivel öt évig tanultak együtt a kolozsvári református kollégiumban.Bolyai 1796-tól a jénai, majd a göttingeni egyetemen tanult, ahol diáktársa és barátja volt Carl Friedrich Gauss, később is a nagy német matematikus jelentette számára a kapcsolatot az európai tudománnyal. Ekkor kezdett Eukleidész V., párhuzamossági posztulátumával, a "paralellákkal" foglalkozni, amelynek ellentmondását azonban csak fia, János oldotta meg. Bolyai 1799-ben gyalog tért haza. 1801-ben megnősült, és dolmáldi birtokán gazdálkodott, 1802-ben megszületett János fia. 1821-ben megözvegyült, három évvel később újra megnősült, és 1826-ban világra jött Gergely fia. Kilenc nyugodt év után, 1833-ban második feleségét is elvesztette.János fia feljegyzései alapján apja "kemény testalkatú férfi volt, aki a veszélyes embert mejjbe szokta ragadni", és aki "szerelmes természetével", "állhatatlanul szerte-széjjel repdesve" sok bánatot okozott első házastársának, János anyjának. Állítólag népszerű társasági lény volt, aki azonban megválogatta a barátait.1804-től 47 éven át tanított a ma nevét viselő marosvásárhelyi református kollégiumban matematikát, fizikát, kémiát és csillagászatot. Életrajzírói megemlítik, hogy a tanárokat akkoriban is gyatrán fizették, így a professzor fordított, gyászjelentéseket és verses nekrológokat írt (még sajátját is elkészítette), kocsmát bérelt. Technikai találmányokból is próbált pénzhez jutni: új fűtő- és főzőberendezéseket tervezett, köztük egy egész Erdélyben elterjedt, takarékos kályhatípust is. Foglalkozott filológiával, rajzzal, zeneelmélettel, 1817-ben jelent meg Öt szomorú játék című kötete, lefordította Alexander Pope Próbatétel az emberről (An Essay on Man) című művét, John Milton és Friedrich Schiller műveit. A kolozsvári színház pályázataira írta Pausanias, II. Mohamed és Kemény Simon című drámáit, amelyek a francia felvilágosodás hatását tükrözik, ám szónokiasságuk miatt nehezen adhatók elő. 1820-ban megírta az első magyar nyelvű erdészeti szakmunkát, amely csak 1911-ben jelent meg Erdészeti csonka munka címen. Írt könyvet a marosszéki lakodalmi szokásokról. Az utópikus szocializmus gondolatai nyomán született Úr-bér, kárpótló egyesület című írásában a jövő falujának életét képzelte el.1839-ben camera obscurával fekete-fehér képeket rögzített, néhány hónappal megelőzve a dagerrotípia módszerének bejelentését.Felfedezéseit mások nevéhez fűzikFő műve a kétkötetes Tentamen (Kísérlet, 1832-33), egy saját felfedezéseit is tartalmazó tankönyv. Elszigeteltsége miatt felismerései nem váltak közkeletűvé, így azokat mások nevéhez fűzik. A magasabb fokú egyenletek közelítő megoldására alkalmas Bolyai-algoritmus Heinrich Baltzer révén vált ismertté, a pozitív tagokból álló végtelen sorokra állította fel a ma Raabe nevét viselő konvergencia-kritériumot, ő ismerte fel először a De Morgan-féle kritériumskálát is. Eukleidész V. posztulátumának igazolásával egész életén át küzdött, de csak kilenc helyettesítő axiómáig jutott el, ugyanakkor – bár eleinte inkább óvta a reménytelennek látszó problémától – ő irányította rá fia figyelmét. Bolyai János a Tentamen függelékeként, Appendix. A tér abszolút igaz tudománya címen megjelent tanulmányában nem bizonyította, hanem mellőzte a párhuzamosok tételét, megalkotva a nemeuklidészi geometriát.Kurzer Grundriss (Rövid vázlat) című 1851-es, névtelenül megjelent művében fia elsőbbségét bizonygatja az abszolút geometriában az orosz Lobacsevszkijjel szemben.Jelentős a végszerű területegyenlőség általa adott definíciója, amely szerint két síkterület akkor végszerűen egyenlő, ha véges számú, páronként egybevágó darabokra osztható.Kitűnő elméleti pedagógus volt, fennmaradtak iskolareformokat célzó tanulmányai, amelyekben a tananyag ésszerűbb megszervezését és a gyakorlati oktatást sürgette.1851-ben ment nyugdíjba, 1855-ben hunyt el, utolsó esztendeit visszavonultan, fiával megbékülve töltötte. Bolyai János mindössze négy évvel élte túl édesapját.Legendásan fanyar humorát mutatja 1852-ben írt Jelentés című végrendelete. Ebben két szabad órát, azaz 120 percet adott barátainak, amit odahaza hasznosan eltölthetnek ahelyett, hogy őt kísérnék ki a temetőbe. 1856. november 20-án halt meg, sírját évekig csak egy almafa jelölte a marosvásárhelyi református temetőben, ahol mellette nyugszik fia is.Bolyai Farkas pályafutása – számos csodálatos eredménye dacára – nem keltette fel a kortárs Európa figyelmét, talán Erdély félreeső helyzete miatt, de később egyre inkább a helyére került. Gauss-szal folytatott levelezését 1859-ben adták ki először, de a teljes magyar változat csak 2016-ban jelent meg. Az első monográfiát 1913-ban Paul Stäcker írta a két Bolyai munkásságáról. Nevét viseli egy kisbolygó, Kolozsvárott a Bolyai Társaság. A marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum és Református Kollégium előtt áll a két Bolyai szobra. A neves iskola Bolyai Farkas születésének 250. évfordulóján emlékkonferenciát rendez.